A feltámadásról másképpen. Szellemi öröklődés II.

" Sophia " Dénes Albert

Minden ember a magzati korban, a kilenc hónap alatt az egész fejlődési folyamaton végigmegy, amelyen végig ment az élet fejlődése itt a földön a kezdetek óta. Minden emberi élet a legelejéről kezdődik s az előbbiekben elértekre épül.

Analogikusan, mint lelkek, mert azok is vagyunk, nem csupán némi érzelmi és tudati melléktermékkel rendelkező fizikai testek, mindannyian az Istenből (Abszolútumból, Örökkön Élőből, Atmanból) jövünk. Honnan is, indulhatnánk máshonnan? Onnan, az ősegységből kiválva, leszünk individuális, különálló személyekké. Az egységbontáson alapuló Teremtést a nő, a Yin, végzi a Létezésben. Övé a teremtésben a nagyobb gyakorlati részt vállalás, áldozat és felelősség.

A Nő, a Yin, a nagy egyetemes egységbontó, valamint az egységbe visszakapcsolódás lehetőségének központi tudása, sóvárgása is.

Ez utóbbit csak akkor tudja helyesen végezni, ha a Janggal, a fénnyel, a férfivel kitud egyenlítődni, telítődni. Egy-ségbe tud lépni vele. Itt, rövid mondat erejéig fontos megjegyezni, Egy-ségbe lépni, mindig csak korrupció mentesen érdemes. Vigyázni kell a párunknak ne a nyilvánvalóan korrupt jellemvonásaival, gyengeségeivel akarjunk egységbe lépni, azzal egységet alkotni, a béke és a komfort kedvéért. Abból az egységből hosszútávon semmi jó nem születik. Az Egy-etértés ugyanis, nem jelent mást mint érteni az egy Istent, érteni az istenit, az Igazságot. Ezzel még egyáltalán nem mondtam azt, hogy könnyű azonnal és egy-értelműen látni az Igazságot.

A Nő képzeletén, lelkivilágán keresztül s végül a testén keresztül történik meg az Életteremtés. Azonban ez a teremtés, nem öncélú és érdekeltség nélküli. Tudjuk jól, semmi nem tud hosszútávon fennmaradni, amiben nincs valakinek, valamilyen szintű érdekeltsége. Lásd a természetben is, minden visszafejlődik, elcsökevényesedik, ami elveszíti funkcionalitását, s már nem fontos, mivel nincs használva az amiért kialakult és kifejlődött. Láthatóan a gyermekáldás nagyon fontos, mivel rengeteg energia, erő, értelem van befektetve arra, hogy ez megtörténjen.

A gyermekáldás valójában nagyobb célt szolgált és nem önmagáért van.

A teremtés, a gyermekáldás is, a fejlődésért, a nagyobb mértékű szeretetért, felelősségtudatért, kiegyenlítődésért, s nem utolsó sorban, hanem legelsősorban a megváltásért van. Aki egy kissé is kinőtt a vallási dogmákból tudja már, s érzi a nap, mind nap a saját bőrén, hogy Jézus nem váltotta meg. Nem váltotta meg sem a betegségtől, sem a szenvedéstől, sem az irigységtől, sem a hatalomvágytól, sem a félelmektől, sem a gyávaságtól, sem a tévelygéstől, sem a bánattól, sem a kiábrándulástól, sem a kétségektől, s még sokáig sorolhatnám a sort. Hát, nem az a pokol, ha ezek eluralkodnak rajtunk. Nem ezektől, s társaitól, szenvedünk a legtöbbet és a legjobban, úgy lelkileg mint a gyakorlati következmények szintjén. Mi a kárhozat, ha nem az, amikor el vagy szakadva az élet, a létezés, alapértelmétől, alaptörvényeitől s ennek következtében egyre jobban szenvedsz. Nincs benned derű, nincs elég szeretet, értelem, s nem hiszel az igazságban. Persze mindenki más színezetben, más mértékben van eltávolodva, a saját negatív karmája, téves hiedelmei szerint.

Mindenkinek magának kell saját magát megváltania.

Az Isteni Mag, az Isteni Öntudat, Önvaló mindenkiben benne van. Különben nem is élne. Egyes felületes misztikusok éppen ennek tudatában, azt tartják nincs más dolgunk mint levetni mindent, megválni mindentől, ami ránk rakódott, belénk szövődött, belénk nevelődött az életünk során a kora gyermekkorunk óta. Megszabadulni mindentől, mert minden nevelés ennek az elhomályosítása, összezavarása volt, s csak arra volt jó, hogy felszedjünk az ocsúból, amivel elkeveredtünk és lassan azonosítottuk magunkat. Valamint összetévesztette magát vele az Isteni Lényünk, aki mi vagyunk, mi voltunk kezdetben. A valóság persze más alapokon áll, nem misztikus alapokon, s nem is ennyire egyszerű. Ezt látni lehet bármely születési képletből is. Feladatunk a Magból Fát nevelni, terebélyes Fává lenni és nem mindent leépíteni és visszatérni a Maghoz.

Ugyanakkor, ha nem lenne a megváltás egyetemes, kauzális (Isteni szintű) létszükséglete, akkor nem lenne a teremtés, a gyermekáldás sem. Ha nem lennének komoly, pozitívvá teendő belső hiányosságaink, akkor meg sem születnénk, nem kellene a világra jönnünk, hogy itt a tudatos erőfeszítéseink és tapasztalataink által meghaladjuk, kitisztítsuk, kierősítsük, egységbe, harmóniába hozzuk azokat. Senki nem azért születik, hogy itt a nagyot produkáljon mások szeme előtt, s mások szemében. A nyilvánosságnak, a közösségnek teljesen más szerepe és más értékei vannak. Másrészt azért sem születik senki, hogy másokat megváltson, hogy másokat gyógyítson.

Ott kezdődik az egész, amikor tisztán kezdem látni, mi az amitől meg kell válnom, mert valóban kártékony számomra, s mi az amit az életemben erősítenem éppen azért, hogy ez az Isteni Lény, aki bennem él, ne csupán a tudattalanomban merülve legyen, hanem a tudatomban, a mindennapi én meghatározásomban, a működőképes hitemben is. Ahogy sikerül ezt a folyamatot megvalósítani úgy kezdek valódi, Isteni önmagamra, öntudatomra ébredni, megérteni mit jelent ez. Kiegyenesedni. Felállni. Feltámadni.

Visszatérve a gyermekáldásra, az anya lelki világa a foganást megelőző időszakban és a várandós állapot alatt, ugyanakkor a latens, az ősanyáktól elindult (még fel nem oldott) szellemi programok, végérvényesen rányomják a bélyegüket a születendő gyermek karmikus színezetére és természetére is. Valójában megformálják azt. Mondhatni ezekből a finom belső lelki állapotokból és az Isteni megváltási szükségesség, igény, találkozásából, kollaborációjából szövődik a gyermek finom sorsprogramja (megváltási programja, kiegyenlítődési lehetőségei, feladatai), vagyis mindaz ami kiolvasható a születési képletéből. A születési horoszkóp azt tükrözi a leginkább, hogy milyen sorserőkkel (princípiumokkal) működött együtt harmonikusan az anya a születést megelőző időszakban, s melyekkel szemben voltak ellenállásai, mivel viaskodott, s mi az, amit nem értett, illetve félre értett, diszharmonikusan élt meg. Ehhez hozzákapcsolódnak a nagyanyától (sőt még korábbról) származó karmikus csírák, programok, amelyek sokszor nem is aktívak az anyánál. A személyi sorsképletek alapján megfigyelhető sok esetben, hogy ezek a programok kihagyhatnak egy generációt, latensen maradva az anyánál, az unokánál viszont, annál egyértelműbben jelenve meg. Az unoka, főképp a legnagyobb gyerek, sorsképlete a nagyanyjáéval nemegyszer nagyobb azonosságot mutat a karma szintjén, mint az édesanyjáéval. A biológusok is ismerik ezt a jelenséget az öröklődő betegségek szintjén. Viszont a horoszkóp természeti része (a napjegy és a többi elem) már az édesanyát tükrözi.

A lényeg mindebből megjegyezni, hogy a gyermekfoganás, kihordás és megszülés nem csupán egy természeti automatizmus, ahol az édesanya kihordja a megtermékenyült petesejtet s megszüli a magzatot.

A gyermekáldás a teremtés legteljesebb, legösszetettebb folyamata, ahol a fizikai testünk, bölcsessége mögött, azt megelőzően, a teremtés a lét minden szintjén folyik, amely folyamatba a létezés minden rétegében aktívan részt vesz a nő, a lelkével és képzeletvilágával is. Így van ez még akkor is ha a nappali, pragmatikus ébersége, és tudata számára ez nem nyilvánvaló. Sőt még akkor is, ha ennek összefüggései általánosan nem feltártak, nem köztudottak.

A gyermek a teremtésnek az a helye a létben, ahová (amelyen keresztül), a nő kitörölhetetlenül rányomja a maga bélyegét, egész szellemi, lelkivilágát, nem csupán biológiai testének anyagait adva bele az új élet létrejöttébe, hanem lelkének finom szubsztanciáival is keresztül kasul átszőve, megszőve azt.

Ezért nekünk, nőknek, már édesanyáknak, vagy jövendőbeli édesanyáknak a gyermekáldás szempontjából nem csupán a gyakorlati, a gondoskodással kapcsolatos felelősségtudatunk kell legyen, hanem elsősorban spirituális felelősségtudatunk. Nem mindegy az, hogy milyen alapkésztetésekkel rendelkező, de főképpen, hogy egészséges  gyermekeket, vagy beteg, gyerekeket hozunk a világra.

Valamint az sem mindegy, hogy a gyermekáldás által adott lehetőségek által, mennyire tudjuk meghaladni a magunkba hordozott negatív sorscsírákat, tévképzeteket. Mert végül, ezért is van a család. Továbbá nem mindegy a gyerekeink sorsa, egészsége szempontjából sem.
Minél kiegyensúlyozottabbak, békésebbek, összeszedettebbek és spirituális szempontból éberebbek, szeretettel teltebbek tudunk lenni, annál kiegyensúlyozottabb horoszkóppal rendelkező, egészséges gyermekeket hozunk a világra. Nyilván odafigyeléssel és tudatos törekvéssel átalakíthatók, oldhatók a negatív minták, programok s nem kell tőlük egész életünkben manipulálva lenni a gyerekünknek sem. Akkor sincs gond tehát, ha nehezebb horoszkóppal, gyakorlati és spirituális kihívásokkal, problémákkal született a gyerekünk, csak éppen több tudatos figyelmet és fegyelmet igényel tőlünk utólag.

Példaként, egy negatív Marssal született gyermek horoszkópja azt mutatja meg, hogy az anyukának fontos problémát okozott a bátor, egyenes kiállás, a nyersenergia-beleadás valamilyen életterületen, a tizenkettő közül. Nem tudott helyesen küzdeni, vagy kifele nem küzdött egyáltalán, illetve, hogy folyamatosan veszélybe érezte magát. Ezért a gyermek vagy energia szegény (pl. vérszegény), vagy nagyobb korában visszahúzódó, gyávaságra utaló módon reagál  ösztönösen a kihívásokra, az élet provokációira, főként a szóban forgó területen, vagy a polaritás törvényének megfelelően éppen durván, meggondolatlanul és igen agresszívan, mondhatni ellenségesen reagálja le a konfliktusokat, kihívásokat. Azt is tudni kell, hogy az agresszivitásra, indoktalanul erős ellentámadásra, heves reakcióra való hajlam első esetben is jelen van, csak rejtett formában, a gondolatok az érzelmek szintjén, nem egyszer önmaga ellen fordulva. A rejtett agresszivitásra utaló jel felnőttnél a fejfájás, a migrén, az autóimmun betegségek, a gyulladások.

Az szellemi örökség megértése fontos támpontokkal szolgál több szempontból is.

Egyrészt a saját rejtett hajlamaink, valamint életfeladataink feltárásban, beazonosításában, követésében nyújt mással nem pótolható segítséget. Másrészt a gyermekeink, az ők egészsége iránti spirituális felelősségvállalás lehetőségét, értelmét biztosítja.

Harmadrészt, ha már van gyermekünk, gyerekeink akkor könnyen ellenőrizhetjük az ők születési képletüket látva, értelmezve s összekapcsolva belső átéléseinkkel, gondolatainkkal, vágyainkkal, élethelyzeteinkkel, miben éltük meg és láttuk helyesen az igazságot s mi az amiben még nem, vagy koránt sem.

Minden ember a magzati korban, a kilenc hónap alatt az egész fejlődési folyamaton végigmegy, amelyen végig ment az élet fejlődése itt a földön a kezdetek óta. Minden emberi élet a legelejéről kezdődik s az előbbiekben elértekre épül.

Analogikusan, mint lelkek, mert azok is vagyunk, nem csupán némi érzelmi és tudati melléktermékkel rendelkező fizikai testek, mindannyian az Istenből (Abszolútumból, Örökkön Élőből, Atmanból) jövünk. Honnan is, indulhatnánk máshonnan? Onnan, az ősegységből kiválva, leszünk individuális, különálló személyekké. Az egységbontáson alapuló Teremtést a nő, a Yin, végzi a Létezésben. Övé a teremtésben a nagyobb gyakorlati részt vállalás, áldozat és felelősség.

A Nő, a Yin, a nagy egyetemes egységbontó, valamint az egységbe visszakapcsolódás lehetőségének központi tudása, sóvárgása is.

Ez utóbbit csak akkor tudja helyesen végezni, ha a Janggal, a fénnyel, a férfivel kitud egyenlítődni, telítődni. Egy-ségbe tud lépni vele. Itt, rövid mondat erejéig fontos megjegyezni, Egy-ségbe lépni, mindig csak korrupció mentesen érdemes. Vigyázni kell a párunknak ne a nyilvánvalóan korrupt jellemvonásaival, gyengeségeivel akarjunk egységbe lépni, azzal egységet alkotni, a béke és a komfort kedvéért. Abból az egységből hosszútávon semmi jó nem születik. Az Egy-etértés ugyanis, nem jelent mást mint érteni az egy Istent, érteni az istenit, az Igazságot. Ezzel még egyáltalán nem mondtam azt, hogy könnyű azonnal és egy-értelműen látni az Igazságot.

A Nő képzeletén, lelkivilágán keresztül s végül a testén keresztül történik meg az Életteremtés. Azonban ez a teremtés, nem öncélú és érdekeltség nélküli. Tudjuk jól, semmi nem tud hosszútávon fennmaradni, amiben nincs valakinek, valamilyen szintű érdekeltsége. Lásd a természetben is, minden visszafejlődik, elcsökevényesedik, ami elveszíti funkcionalitását, s már nem fontos, mivel nincs használva az amiért kialakult és kifejlődött. Láthatóan a gyermekáldás nagyon fontos, mivel rengeteg energia, erő, értelem van befektetve arra, hogy ez megtörténjen.

A gyermekáldás valójában nagyobb célt szolgált és nem önmagáért van.

A teremtés, a gyermekáldás is, a fejlődésért, a nagyobb mértékű szeretetért, felelősségtudatért, kiegyenlítődésért, s nem utolsó sorban, hanem legelsősorban a megváltásért van. Aki egy kissé is kinőtt a vallási dogmákból tudja már, s érzi a nap, mind nap a saját bőrén, hogy Jézus nem váltotta meg. Nem váltotta meg sem a betegségtől, sem a szenvedéstől, sem az irigységtől, sem a hatalomvágytól, sem a félelmektől, sem a gyávaságtól, sem a tévelygéstől, sem a bánattól, sem a kiábrándulástól, sem a kétségektől, s még sokáig sorolhatnám a sort. Hát, nem az a pokol, ha ezek eluralkodnak rajtunk. Nem ezektől, s társaitól, szenvedünk a legtöbbet és a legjobban, úgy lelkileg mint a gyakorlati következmények szintjén. Mi a kárhozat, ha nem az, amikor el vagy szakadva az élet, a létezés, alapértelmétől, alaptörvényeitől s ennek következtében egyre jobban szenvedsz. Nincs benned derű, nincs elég szeretet, értelem, s nem hiszel az igazságban. Persze mindenki más színezetben, más mértékben van eltávolodva, a saját negatív karmája, téves hiedelmei szerint.

Mindenkinek magának kell saját magát megváltania.

Az Isteni Mag, az Isteni Öntudat, Önvaló mindenkiben benne van. Különben nem is élne. Egyes felületes misztikusok éppen ennek tudatában, azt tartják nincs más dolgunk mint levetni mindent, megválni mindentől, ami ránk rakódott, belénk szövődött, belénk nevelődött az életünk során a kora gyermekkorunk óta. Megszabadulni mindentől, mert minden nevelés ennek az elhomályosítása, összezavarása volt, s csak arra volt jó, hogy felszedjünk az ocsúból, amivel elkeveredtünk és lassan azonosítottuk magunkat. Valamint összetévesztette magát vele az Isteni Lényünk, aki mi vagyunk, mi voltunk kezdetben. A valóság persze más alapokon áll, nem misztikus alapokon, s nem is ennyire egyszerű. Ezt látni lehet bármely születési képletből is. Feladatunk a Magból Fát nevelni, terebélyes Fává lenni és nem mindent leépíteni és visszatérni a Maghoz.

Ugyanakkor, ha nem lenne a megváltás egyetemes, kauzális (Isteni szintű) létszükséglete, akkor nem lenne a teremtés, a gyermekáldás sem. Ha nem lennének komoly, pozitívvá teendő belső hiányosságaink, akkor meg sem születnénk, nem kellene a világra jönnünk, hogy itt a tudatos erőfeszítéseink és tapasztalataink által meghaladjuk, kitisztítsuk, kierősítsük, egységbe, harmóniába hozzuk azokat. Senki nem azért születik, hogy itt a nagyot produkáljon mások szeme előtt, s mások szemében. A nyilvánosságnak, a közösségnek teljesen más szerepe és más értékei vannak. Másrészt azért sem születik senki, hogy másokat megváltson, hogy másokat gyógyítson.

Ott kezdődik az egész, amikor tisztán kezdem látni, mi az amitől meg kell válnom, mert valóban kártékony számomra, s mi az amit az életemben erősítenem éppen azért, hogy ez az Isteni Lény, aki bennem él, ne csupán a tudattalanomban merülve legyen, hanem a tudatomban, a mindennapi én meghatározásomban, a működőképes hitemben is. Ahogy sikerül ezt a folyamatot megvalósítani úgy kezdek valódi, Isteni önmagamra, öntudatomra ébredni, megérteni mit jelent ez. Kiegyenesedni. Felállni. Feltámadni.

Visszatérve a gyermekáldásra, az anya lelki világa a foganást megelőző időszakban és a várandós állapot alatt, ugyanakkor a latens, az ősanyáktól elindult (még fel nem oldott) szellemi programok, végérvényesen rányomják a bélyegüket a születendő gyermek karmikus színezetére és természetére is. Valójában megformálják azt. Mondhatni ezekből a finom belső lelki állapotokból és az Isteni megváltási szükségesség, igény, találkozásából, kollaborációjából szövődik a gyermek finom sorsprogramja (megváltási programja, kiegyenlítődési lehetőségei, feladatai), vagyis mindaz ami kiolvasható a születési képletéből. A születési horoszkóp azt tükrözi a leginkább, hogy milyen sorserőkkel (princípiumokkal) működött együtt harmonikusan az anya a születést megelőző időszakban, s melyekkel szemben voltak ellenállásai, mivel viaskodott, s mi az, amit nem értett, illetve félre értett, diszharmonikusan élt meg. Ehhez hozzákapcsolódnak a nagyanyától (sőt még korábbról) származó karmikus csírák, programok, amelyek sokszor nem is aktívak az anyánál. A személyi sorsképletek alapján megfigyelhető sok esetben, hogy ezek a programok kihagyhatnak egy generációt, latensen maradva az anyánál, az unokánál viszont, annál egyértelműbben jelenve meg. Az unoka, főképp a legnagyobb gyerek, sorsképlete a nagyanyjáéval nemegyszer nagyobb azonosságot mutat a karma szintjén, mint az édesanyjáéval. A biológusok is ismerik ezt a jelenséget az öröklődő betegségek szintjén. Viszont a horoszkóp természeti része (a napjegy és a többi elem) már az édesanyát tükrözi.

A lényeg mindebből megjegyezni, hogy a gyermekfoganás, kihordás és megszülés nem csupán egy természeti automatizmus, ahol az édesanya kihordja a megtermékenyült petesejtet s megszüli a magzatot.

A gyermekáldás a teremtés legteljesebb, legösszetettebb folyamata, ahol a fizikai testünk, bölcsessége mögött, azt megelőzően, a teremtés a lét minden szintjén folyik, amely folyamatba a létezés minden rétegében aktívan részt vesz a nő, a lelkével és képzeletvilágával is. Így van ez még akkor is ha a nappali, pragmatikus ébersége, és tudata számára ez nem nyilvánvaló. Sőt még akkor is, ha ennek összefüggései általánosan nem feltártak, nem köztudottak.

A gyermek a teremtésnek az a helye a létben, ahová (amelyen keresztül), a nő kitörölhetetlenül rányomja a maga bélyegét, egész szellemi, lelkivilágát, nem csupán biológiai testének anyagait adva bele az új élet létrejöttébe, hanem lelkének finom szubsztanciáival is keresztül kasul átszőve, megszőve azt.

Ezért nekünk, nőknek, már édesanyáknak, vagy jövendőbeli édesanyáknak a gyermekáldás szempontjából nem csupán a gyakorlati, a gondoskodással kapcsolatos felelősségtudatunk kell legyen, hanem elsősorban spirituális felelősségtudatunk. Nem mindegy az, hogy milyen alapkésztetésekkel rendelkező, de főképpen, hogy egészséges  gyermekeket, vagy beteg, gyerekeket hozunk a világra.

Valamint az sem mindegy, hogy a gyermekáldás által adott lehetőségek által, mennyire tudjuk meghaladni a magunkba hordozott negatív sorscsírákat, tévképzeteket. Mert végül, ezért is van a család. Továbbá nem mindegy a gyerekeink sorsa, egészsége szempontjából sem.
Minél kiegyensúlyozottabbak, békésebbek, összeszedettebbek és spirituális szempontból éberebbek, szeretettel teltebbek tudunk lenni, annál kiegyensúlyozottabb horoszkóppal rendelkező, egészséges gyermekeket hozunk a világra. Nyilván odafigyeléssel és tudatos törekvéssel átalakíthatók, oldhatók a negatív minták, programok s nem kell tőlük egész életünkben manipulálva lenni a gyerekünknek sem. Akkor sincs gond tehát, ha nehezebb horoszkóppal, gyakorlati és spirituális kihívásokkal, problémákkal született a gyerekünk, csak éppen több tudatos figyelmet és fegyelmet igényel tőlünk utólag.

Példaként, egy negatív Marssal született gyermek horoszkópja azt mutatja meg, hogy az anyukának fontos problémát okozott a bátor, egyenes kiállás, a nyersenergia-beleadás valamilyen életterületen, a tizenkettő közül. Nem tudott helyesen küzdeni, vagy kifele nem küzdött egyáltalán, illetve, hogy folyamatosan veszélybe érezte magát. Ezért a gyermek vagy energia szegény (pl. vérszegény), vagy nagyobb korában visszahúzódó, gyávaságra utaló módon reagál  ösztönösen a kihívásokra, az élet provokációira, főként a szóban forgó területen, vagy a polaritás törvényének megfelelően éppen durván, meggondolatlanul és igen agresszívan, mondhatni ellenségesen reagálja le a konfliktusokat, kihívásokat. Azt is tudni kell, hogy az agresszivitásra, indoktalanul erős ellentámadásra, heves reakcióra való hajlam első esetben is jelen van, csak rejtett formában, a gondolatok az érzelmek szintjén, nem egyszer önmaga ellen fordulva. A rejtett agresszivitásra utaló jel felnőttnél a fejfájás, a migrén, az autóimmun betegségek, a gyulladások.

Az szellemi örökség megértése fontos támpontokkal szolgál több szempontból is.

Egyrészt a saját rejtett hajlamaink, valamint életfeladataink feltárásban, beazonosításában, követésében nyújt mással nem pótolható segítséget. Másrészt a gyermekeink, az ők egészsége iránti spirituális felelősségvállalás lehetőségét, értelmét biztosítja.

Harmadrészt, ha már van gyermekünk, gyerekeink akkor könnyen ellenőrizhetjük az ők születési képletüket látva, értelmezve s összekapcsolva belső átéléseinkkel, gondolatainkkal, vágyainkkal, élethelyzeteinkkel, miben éltük meg és láttuk helyesen az igazságot s mi az amiben még nem, vagy koránt sem.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.